livingwellchurch.co.uk
Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. – Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. Petőfi tájköltészetének egyik legismertebb darabja szülőföldjét, az Alföldet bemutató költeménye, amely 1844. október 5-én jelent meg a Honderű című lapban. Műfaja tájleíró költemény. Ez a műfaj nemcsak természetábrázolást jelent, mivel a költő rendszerint kifejezi az adott tájhoz való viszonyát is, a saját életérzését, hangulatát, vagy időnként a politikai nézeteit.
Az alföld című vers 1844 júliusában íródott Pesten. Jelentőségét az adja, hogy Petőfi elsőként fedezte fel a róna szépségét a magyar irodalomban. Az alföld nemcsak tipikus magyar táj, hanem – korláttalansága, tágassága miatt – a szabadság jelképe is. Az alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza.
A 11. versszak ban a költő ismét feláll, és végigtekint a tájon, egészen addig, ameddig a szem ellát. A horizont távolságát mutatja, hogy a költő és a látóhatár között olyan sok levegőréteg gyűlik össze, hogy a távoli város már csak halvány ködoszlopként dereng föl. A versszak végén egy gondolatjelet láthatunk. A költő eltűnődik, szünetet tart, mielőtt a végső, a legfontosabb gondolatot leírja a 12. versszak ban: vallomás át arról, hogy mennyire szereti a szülőföldjét. A távolság eltűnik az Alföld és a költő között, gondolatai olyan erősen kötődnek a tájhoz, hogy úgy érzi, ott van, jelen van az alföld világában. Erről tanúskodnak a megváltozott határozószók, amelyet négyszer ismétel meg: itt ringatták, itt születtem, itt boruljon rám a szemfödél, itt domborodjék a sír is fölöttem. Az utolsó sorok a Szózatot idézik: " Bölcsőd az, s majdan sírod is " " I tt ringatták bölcsőm /, itt domborodjék a sír is fölöttem "
Petőfi előtt az alföldi táj nem volt költői téma a magyar irodalomban. Ő fedezte fel és népszerűsítette az alföldet. A vers 1844-ben íródott, abban az évben, amikor a költő sok bolyongás után végre biztos álláshoz és megélhetéshez jutott. Nem sokkal azután írta, hogy meglátogatta az alföldön élő szüleit, így friss volt a hazai táj élménye. Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza.
a(z) 10000+ eredmények "petőfi sándor az alföld vers" Petőfi Sándor: Az alföld Egyezés szerző: Milineni Általános iskola 5. osztály Irodalom szerző: Teacherancsur Csoportosító szerző: Tarjannyelv Szókereső szerző: Plilla919 Irodalom 5.