livingwellchurch.co.uk
Felelősségvállalással. Az én életemért én vagyok a felelős. Mindent megtettem eddig, de nem próbáltam ki az összes lehetséges megoldást a problémámra, vagy ha igen, akkor keresek új lehetséges megoldásokat. A sorozatos negatív történések közben/után tudatosítom magamban, hogy a próbálkozásaim száma nem függ össze azzal, hogy reálisan mennyi esélyem van megoldani az adott problémát. Figyelmeztetem magam, hogy a megoldás csak azzal függ össze, hogy mennyire vagyok kitartó, hogy megtaláljam azt. Én. Én az autonóm, önmagáért felelős, felnőtt ember. Na ez. Kognitív disszonancia redukció A kognitív disszonancia nem más, mint összeegyeztethetetlen olyan információ, inger érkezik a külvilágból felénk, ami nem összeegyeztethető az eddigi tapasztalatainkkal, elképzeléseinkkel, ismereteinkkel vagy azzal, amit hinni akarunk, akkor ez egy belső feszültséget idéz elő (disszonanciát). - redukciója pedig nem más, mint a létrejött belső feszültség csökkentése, amit úgy is nevezhetünk egyszerűbben, hogy önigazolás.
ha egy kicsit még rátesz egy lapáttal a munkájában, akkor el tudja érni azt a plusz jutalékot, ami révén el tudja vinni a családját egy külföldi nyaralásra, vagy meg tudja venni azt az autót, amit szeretne..., vagy - ellenkező előjellel ugyanez - pl. el tudja kerülni, hogy a bank elvegye a lakását, ha a plusz munka következtében kapott pénzből tudja fizetni a részleteket stb. ). Az elmélet hatásai [ szerkesztés] Festinger kognitív disszonancia-redukciós elmélete forradalmasította az attitűdelméleteket, és a kutatások súlypontja ezt követően az attitűdök kognitív összetevőinek kutatására tevődött, mely törekvés jellemzően mutatkozott meg Fritz Heider kognitív egyensúly-elméletében és Charles Osgood kognitív konzisztencia-elméletében. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Festinger, L. A kognitív disszonancia elmélete, Budapest, Osiris Kiadó, 2000, ISBN 963-379-653-9 Csepeli György: Szociálpszichológia, Budapest, Osiris Kiadó, 2003, ISBN 963-379-563-X Dr. Németh Erzsébet: Hitelesség, meggyőzés és a gyógyító munka hatékonysága – Online hozzáférés Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Hamis konszenzus
A lényeg, hogy nekem ne kelljen szembesülni azzal az elfojtott dühvel, amit az évek során felhalmoztam. Meg az ebből származó fájdalommal. Hogyan lehet kijönni belőle? Önismeret, tudatos jelenlét, nagyon erős szándék, hogy felülírjam a mintáimat. Szerintem ami kifejezetten a projekciót segít nyakon csípni önmagunkban: Az egyszerűség hiánya. Tehát ha már magamban dialógot folytatok ("én ezt ezért csináltam és ő meg azt hitte, azért tette, úgy érzi, neki azért nehéz, nekem ezért, és még ehhez hozzájön ez meg az meg amaz, jajj istenem de bonyi, érvelnem kell, megvédeni magam"), na akkor ott már hasznos lehet lépni hátra egy lépést és megnézni, hogy mi a helyzet valójában. Egy bármilyen szituáció lényege, a saját érzéseink általában egy-két mondatban összefoglalhatóak, legyenek akármennyire bonyolultak a körülmények. 02 1 / 2014 Kongruencia NLP tanfolyamon találkoztam ezzel a kifejezéssel, és azonnal a szívembe zártam, mert rájöttem, hogy én a kongruens személyiséggel rendelkező emberek társaságát kedvelem, illetve feltett szándékom, hogy én is közéjük tartozzam.
nemrég vettél egy autót és kijön róla egy hír, hogy nem is olyan jó mint gondoltad, te akkor is meg fogod ideologizálni, hogy neked miért pont tökéletes az az autó. Ha döntöttél valamiről a múltban és kiderül, hogy nem a legjobb, legtöbbször megideologizálod. Hány embertől hallottad eddig azt őszintén, hogy ocsmány volt a hely ahol nyaralt, ronda és buta a gyereke, a vállalkozása egy hulladék, rossz döntést hozott párválasztásnál, boldogtalan, kevés a pénze és még az ágyban sem úgy teljesít mint kellene? :). Az emberek nem csak azért nem beszélnek ilyenről mert szégyellik, hanem azért sem, mert kognitívan disszonáns. Ha elmentél egy tréningre, ami egy rakás pénzbe került, de mégsem adta azt, amit vártál tőle, akkor is úgy fogod elmesélni a barátoknak, hogy mennyire megérte: ez a kognitív disszonancia redukciónak. Azaz a pozitív beszámoló által csökkented a meglévő disszonanciát (redukció). Teljesen normális:D. Mi köze ennek a tradinghez? A trading során nap mint nap ugyanezt éled meg. Megnyitod a pozíciót, mert gondoltál valamit, kiderült hogy totálisan fals.
Inkább ragaszkodsz a pozihoz. Nincs ezzel gond, csak ismerd fel mi zajlik a háttérben… Én maximálisan tisztában vagyok vele, hogy nálam mikor kapcsol be ez a belső "program" és olyankor igyekszem kezelni azt. Ha tudatos vagy rá, akkor kezelhető. Az a nagyon veszélyes ha fogalmad sincs erről a jelenségről és a "program" futtatja a működésed és nem fordítva. Felelősségvállalás Az egésznek a mélyén maga a felelősségvállalás rejlik. Amikor rossz volt a nyaralás, arról nem beszélsz negatívan, mert te döntöttél. Ha viszont belédtolatott egy barom, akkor ömlik a negatív vélemény. Azaz amikor más a hibás, akkor az felnagyításra kerül, amikor te vagy a hibás akkor többnyire indul a megideologizálás. Miért? Mert a legtöbb ember nem vállal felelősséget azért amit tesz. Ha más hibázik az 10x akkora mint valójában, amikor ő maga akkor megmagyarázza. Így végül eljutottunk oda, hogy a trading sikere maga a felelősségvállalás. MOST Ne hagyd, hogy fusson a "program". Vedd át az irányítást. Legyél tudatos arra, ami "történik" éppen a mostban.
nemrég vettél egy autót és kijön róla egy hír, hogy nem is olyan jó mint gondoltad, te akkor is meg fogod ideologizálni, hogy neked miért pont tökéletes az az autó. Ha döntöttél valamiről a múltban és kiderül, hogy nem a legjobb, legtöbbször megideologizálod. Hány embertől hallottad eddig azt őszintén, hogy ocsmány volt a hely ahol nyaralt, ronda és buta a gyereke, a vállalkozása egy hulladék, rossz döntést hozott párválasztásnál, boldogtalan, kevés a pénze és még az ágyban sem úgy teljesít mint kellene? :). Az emberek nem csak azért nem beszélnek ilyenről mert szégyellik, hanem azért sem, mert kognitívan disszonáns. Ha elmentél egy tréningre, ami egy rakás pénzbe került, de mégsem adta azt, amit vártál tőle, akkor is úgy fogod elmesélni a barátoknak, hogy mennyire megérte: ezt hívom kognitív disszonancia redukciónak. Azaz a pozitív beszámoló által csökkented a meglévő disszonanciát (redukció). Teljesen normális:D. Mi köze ennek a tradinghez? A trading során nap mint nap ugyanezt éled meg.
Ekkor indul be az ideológizálás folyamata. Azt gondolod, hogy majd fordul, mégsem olyan rossz ez, stb. Ha kijön egy hír ami pont ellene megy annak amit nyitottál, inkább el sem olvasod, hiszen biztosan alaptalan dolgokat írnak benne és az elemzők is tévednek. Ezt hívják klasszikusan a "poziból beszélés" jelenségének. De emögött sokkal mélyebb pszichológiai jelenség húzódik meg. Nehéz beismerni, hogy hibáztál és eltenni a veszteséget (a következmény). Az egod ezt nem viseli el. De a kérdés az, hogy az egod döntéseid elviseli-e vajon a pénztárcád... Én is megél(t)em... Nehogy azt hidd, hogy én már kinőttem ebből. A kognitív disszonanciából való kinevelés egy hosszú folyamat. Még ma is olykor észreveszem magamon, hogy nem vagyok képes objektíven vizsgálni egy adott pozíciót. Amikor azt gondolod, hogy "biztos most fordul", akkor nem történik más mint kognitív disszonancia redukció. Nem akarod látni azt, hogy tévedtél és veszíteni fogsz. Inkább ragaszkodsz a pozícióhoz. Nincs ezzel gond, csak ismerd fel mi zajlik a háttérben... Én maximálisan tisztában vagyok vele, hogy nálam mikor kapcsol be ez a belső "program" és olyankor igyekszem kezelni azt.
Hol kell azt érezni a testemben? Mik a tünetei? Eddig el sem jutok. Hermetikusan el van zárva tőlem. Megfagyott. Felnőttként belekerülök egy olyan szituációba, ahol egy számomra fontos ember úgy viselkedik, hogy az - ha szabadna - dühöt váltana ki belőlem. De ugye nem szabad, én nem lehetek dühös, ezt tanította anyaapa. Még magamban sem puffogok, ilyet sem szabad. Helyette előveszem a komplex elmémet és elkezdek elméletet gyártani, hiszen valami magyarázatnak lennie kell erre, valahogy reagálnom kell, valamit ki kell hozni ebből, mint megoldást. És ha még a fentiekhez az is társul, hogy asszertívan tanulok kommunikálni annál a multinál, ahol dolgozom, akkor még saját magamat is be tudom csapni és ezt mondom az áldozatomnak: "Úgy érzem, hogy dühös vagy rám, és ez rosszul esik. " Elkezdem az ő dühével magyarázni a tettét. Azt, hogy nem szándékosan akart belőlem dühöt kiváltani, teljesen elvetem, mert azt állítom, hogy dühös volt rám, és emiatt tette, amit tett. Mindezt szépen, úgy fogalmazom meg, hogy nem minősítek és a vita alatt is kifogástalanul érvelek.