livingwellchurch.co.uk
Több kell: - az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: - az érzelem! Ám nemcsak holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! (Szívvel lélekkel cselekedj. Keresd meg az Ügyet, aminek aztán odaadhatod magad. Amiért tehetsz, teljes tehetségeddel szenvedhetsz, szerethetsz és remélhetsz. Jól nézzétek meg: ez pontosan ugyanaz, mint a hit, remény szeretet. Egy korábbi parancsuralmi rendszer hívószavai. Mint ahogy a kor, a szocializmus elfáradásáig a rítusok is ugyanazok voltak: közös hiszekegy helyett a közös internacionálé- és mozgalmi dal éneklés, a falon nem a kereszt és a kormányzó, hanem a kommunista szentháromságok (változékony állandóságban – Rákosi és Sztálin után az én fiatalságomra Marx, Engels, Lenin…). A meneteltetés vágya, az egyenruhába öltöztetés, a rajokba rendezés, a csapat (amely élcsapatot is rögtön feltételez), az egy ütemre vonulás ünnepélyei. Ahol aztán az értelem kényszerű egymást-hallgatását felválthatják az igazán nagy, a puszta méretük okán lelkesítő szavak…) Nem elég - a Világért!
(A vezetni merő vezérek… és a saját fájdalmam. Amikor látom ezt a verset, nem tudom nem hallani az úttörő egykori önmagam, ahogy (hittel, bizalommal, csillogó szemmel) szavalja. Hogy (a számból is) micsoda "fényes szelekbe" milyen mély cinizmusba fütyörészett bele ez a vers, arra csak később csodálkoztam rá. Ha nem tudod a körülményvilágot, hogy kik és mire használták – gyönyörű, hibátlan, boldog gondolatmenet. Ha tudod, akkor összekoszolódik, "forradalmi induló" lesz, amit a vezéreid mögött menetelve harsogsz. Milyen érdekes! Érpatak nem enyhén zavart, pitykés-mentés polgármesterének ez az egyik kedvenc verse – kint díszeleg a falu honlapján. Saját fájdalmam: ez a vers szinte kivétel nélkül minden parancsuralmi rendszerhívőnek tetszik. Mert a tettvágyat hallják ki belőle, a felhívást a cselekvésre. A parancsuralmi rendszerhívők közös tulajdonsága, hogy fetisizálják a cselekvést: a tettet…) Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés!
Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el, Jövőnket – tudni kell! Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! – Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer. Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, De tenni, tenni kell: A jószándék kevés! Több kell – az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell – az érzelem! Ám nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég – a Világért! Több kell – a nemzetért! Nem elég – a Hazáért! Több kell most – a népedért! Nem elég – Igazságért! Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!