livingwellchurch.co.uk
kiszállítás 4 napon belül kiszállítás 3 napon belül kiszállítás 8 napon belül kiszállítás 5 napon belül 10. 724 Ft (-50%) 5. 359 Ft Navigációs előzményeim
Ahogyan az akkumulátor öregszik gyorsabb lesz az önkisülés: ez például úgy jelentkezik, hogy a feltöltött táblagép, ha nem használjuk, akkor már nem bír ki 2-3 hetet a polcon, lemerül 1 hét alatt. Telefonoknál, táblagépeknél szokásos hibajelenség még az is, hogy a mobil pontatlanul jelzi ki a töltöttségi szintet, és az akkumulátor – jelzés szerinti – 10-15 százalékos töltöttségénél egyszerűen kikapcsol. Ilyenkor az akkumulátorban lévő szenzort kell újra kalibrálni, amit megtehetünk, ha a kikapcsolást követően várunk pár órát, majd 1 amperes töltővel teljesen feltöltjük a telepet. Ni-MH, Ni-Cd Régen a telefonok többségében Ni-MH akkumulátor volt, ennek a típusnak köszönhető, hogy sokan a modern akkukat is formázni szeretnék. A Li-ion és Li-po akkumulátorokkal ellentétben ez a típus nem igazán szereti, ha rátöltünk; a memóriaeffektus miatt ilyenkor gyorsan csökkenhet a kapacitás. A Ni-MH és Ni-Cd akkumulátorokat használatba vétel előtt ajánlott 12 órán keresztül tölteni majd teljesen lemeríteni, és ezt a ciklust legalább háromszor megismételni.
Már említettem, hogy a LiIon és LiPo cellák jellemző névleges feszültsége 3, 7 volt, ami persze típusonként változhat. Ezeknél az akkumulátoroknál a feszültségszint jellemzően 4, 2V ( teljes töltés) és 3, 2V ( minimum) között változhat. A túltöltés tönkremenetelhez, vagy adott esetben kigyulladáshoz és robbanáshoz is vezethet, míg a túlmerítés csak simán tönkreteszi az akkut. A névleges feszültség a sorba kapcsolt cellák számával változik (a 3, 7V valahányszorosa lesz). A névleges feszültséget (meg még pár paramétert) jelentősen befolyásolhat a LiIon akkumulátor típusa (anyaga). A Li-Ion cellákat egymással sorba és párhuzamosan is lehet kapcsolni. A soros kapcsolás esetén az "S" -vel, párhuzamos esetén a "P" -vel szokás ezeket a konfigurációkat jelölni. A 4S például 4, egymás után kapcsolt cellát jelöl, ahol ezeknek a feszültségei összeadódnak, így (tipikus esetben) 4*3, 7V=14, 8V-ot kapunk eredményül, azaz ekkora feszültséget fog leadni az egység. A fenti értékek csak irányadóak, típusonként változhatnak A sorba kapcsolt cellák esetén ügyelni kell arra, hogy a töltöttségi szintet cellánként lehessen felügyelni.
A lítium akkumulátor célú alkalmazását, illetve annak a lehetőségét először a 70-es években a müncheni Technikai Egyetemen ( TU München) tárták fel. Sok időnek kellett eltelnie, hogy a LiIon tárolók valóban piacra is kerüljenek, erre a 90-es évektől fokozatosan került sor. A lítium bázisú tárolók sok kémiai összetétellel is alkalmazásra kerülnek, így a leggyakoribb lítium-kobalt-dioxid-akkumulátorok ( LiCoO2 – LCO) mellett megtalálhatók a lítium-mangán-dioxid ( LMO), és a lítium-foszfát-akkumulátorok ( LFP), ritkábban pedig a lítium-titanát ( LTO) és az ón-kén-lítiumion akkumulátorok is. A fizikai jellemzőik nagyjából megegyeznek ezeknek, azaz a fajlagos energiatárolási kapacitásuk 150 Wh / kg, energiasűrűségük 400 Wh / l körül alakul. A LiIon akkumulátorok nem igazán képesek megbirkózni a túltöltessél és a túlmerítéssel sem, így alkalmazásuk során szinte minden esetben védő-elektronikát ( BMS – battery management system) igényelnek. A túlmelegedés az egyik gyenge pontja a típusnak, ugyanis 180 fok felett olyan kémiai reakciók indulnak be a tárolókban, amik azoknak a felrobbanásához vezethetnek.
A gyorstöltők megjelenése azonban kicsit változtatott a dolgon; ezek a töltők a feszültség és vagy az áramerősség variálásával jóval gyorsabban, akár feleannyi idő alatt is fel tudnak tölteni egy-egy készüléket. A Samsung Galaxy S7 például normál módban 2 óra 5 perc alatt tölt fel, gyorstöltővel pedig 1 óra 5 perc alatt. Cserébe a töltés során az akkumulátor sokkal jobban melegszik, és mivel fentebb már említettük, hogy a magas hőmérséklet rossz hatással van az élettartamra (Li-ion), ebből az is következik, hogy az az akkumulátor, amelyet mindig gyorstöltővel töltünk fel, hamarabb elhasználódik. A gyártók éppen ezért lehetőséget adnak arra, hogy a telefonban kikapcsoljuk a gyorstöltést; ezzel érdemes élni. Az akkumulátorok élettartama elsősorban attól függ, hogy mennyire intenzíven használjuk a készülékeket; ha például egy telefont naponta töltünk, akkor két-három év alatt jó eséllyel a kapacitás a névleges kapacitás 20-25 százalékával fog csökkeni. Egy táblagépnél vagy egy olyan notebooknál, amelyet otthon folyamatosan a töltőn tartunk, sokkal lassabb lehet az elhasználódás mértéke.
Bár ezeket az akkumulátorokat gyárilag feltöltik, előfordulhat, hogy a készülékbe helyezve az nem kapcsol be. Ebben az esetben még akkor is tölteni kell az akkumulátort, ha a töltéskijelző nem jelez töltést. A töltési folyamat ebben az esetben is zavartalan, sőt néhány perc elteltével a töltéskijelző már jelzi a töltődést. A készülék 15-30 perc elteltével már bekapcsolható. Ezeket az akkumulátorokat nem kell formázni, egyszeri feltöltéssel elérik maximális kapacitásukat. A különböző akkumulátorok tulajdonságai kisebb-nagyobb mértékben eltérnek. Ki kell emelni, hogy főleg a technikai paraméterekben ragadhatóak meg ezek a különbségek. Sokáig élt az a tévhit a felhasználókban, hogy az akkumulátorok élettartama a túltöltés miatt csökken leginkább. A mobiltelefon akkumulátorokat a saját töltőjükkel gyakorlatilag nem lehet túltölteni. Erről egy elektronikus védelem gondoskodik, amely a maximális töltésszint elérése után csepptöltésre állítja a készüléket, vagyis kikapcsolt készülék esetében minimális a további töltődés; bekapcsolt készülék esetében pedig az elveszett energiamennyiséget pótolja csak a töltő.
A tárolókban nem keletkeznek kristályok, így ez az akkumulátor típus nem hajlamos a memória-effektusra. A LiIon bázisú akkumulátorok sok előnye mellett soha nem szabad elfelejteni a hátrányukat, hogy tűzveszélyesek túltöltés és fizikai sérülések esetén! Az akkumulátorok túlmerítése szintén a telepek tönkremenetéhez vezet, így a gyártók jellemzően egy túlmerítés-védelmet ( Low Voltage Cutoff – LVC) is beépítenek az egységeikbe. Ezek az akkumulátor tápvezetékét szakítják meg akku-üzemben, ha a feszültség a 3, 2V-os szintet alulhaladja. Ez persze vagy működik, vagy nem, így érdemes a túlmerítést a felhasználói oldalról is valamilyen hardveres megoldással tiltani. A harmadik védelmi lehetőség (amit a komolyabb töltők tudnak) a hőmérséklet-felügyelet ( Positive Temperature Coefficient Switches: PTC), és az erre épülő töltés közbeni leoldás-védelem. Ezeket a védelmeket együttesen töltésmegszakító egységeknek, azaz Charge Interrupt Devices ( CID) szokás nevezni. A LiIon akkumulátorokban a katód (pozitív pólus) tartalmazza a lítium vegyületeket, a negatív pólus általában grafitból (vagy valamilyen szénvegyületből) áll.
A lithium-ionos akkumulátorok közkedveltsége gyakran árnyékot vet polymeres testvérére. Pedig az bizonyos elemekben még le is körözi az ismertebb fajtát. Ahhoz hogy jobban megismerjük ezt a technológiát érdemes sorra venni a két típus közötti különbséget és persze a hasonlóságokat is. Sok szó esik a Li-Ion, vagy más néven lithium-ion akkumulátorokról. Ezekkel a típusokkal lépte-nyomon összeakadhatunk, hiszen rendkívül elterjedtek. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a lithium-polymer típusú akkumulátorokról se, amiknek szintén meg van a maguk előnye. Lithium ion, vagy lithium polymer? A Li-ion és Li-poly típusok a használat szempontjából szinte teljesen megegyezőek. A Li-po akkumulátorokat 1971-ben váltak ismerté, a Li-ion technológia viszont már 1912 óta rendelkezésre áll, de népszerűsége akkor kezdett nagy ütemben növekedni, amikor a Sony 1991-ben elkezdte használni a termékeinél. A Li-ion technológia olcsóbb, viszont azonos kapacitást feltételezve nehezebb, és további hátránya, hogy nem bírja a hőt.
Nikkel alapú telepek A mobiltelefonokban található akkumulátorok alapvetően négy kategóriába sorolhatóak. Régebben Nikkel-metál hidrid (Ni-Mh) vagy Nikkel-Cadmium (Ni-Cd) erőforrásokat használtak, manapság már szinte minden új telefonba Lithium-Ion, vagy Lithium-Polymer telep kerül. Az első gyárilag is Lithium-Ion akkumulátorral szerelt készülékek közé tartozott a Nokia 6210, Lithium-Polymer telepet pedig elsők közt az Ericsson T28-ban és a Benefon Q-ban találhattunk. Az alsó kategóriás készülékek között még 2003-ban forgalamba hozott modellek is vannak Ni-Mh erőforrással, ilyen például a Trium Mars, a Nokia 3330, vagy az itthon nem forgalmazott Philips Ozeo. Manapság azonban már a legolcsóbb telefonok is Li-Ion akkuval kerülnek eladásra, és a régebbi telefonokhoz is kaphatóak már olykor gyári, de legtöbbször utángyártott Li-Ion telepek. A Nikkel-metál hidrid energiaforrások nem használhatók fel azonnal megvásárlásukat követően, mindenféleképpen fel kell őket tölteni. A legelső töltés az ún.
formázás, meghatározó fontosságú az akkumulátor élettartama szempontjából. A gyári töltéssel - egyfajta üzempróba - rendelkező energiaforrás nem alkalmas a telefon üzemben tartásának biztosítására formázás nélkül. A telefonra való illesztést követően hosszabb távon a formázatlan akkumulátor veszít élettartamából. Az akkumulátor formázását kikapcsolt készüléken kell megkezdeni! A formázás nem más, mint egy többször megismételt töltési-kisütési folyamat, amelynek során ún. mikrocellák jönnek létre az akkumulátor anyagszerkezetétől függően. Az első töltés mindenképpen 14-16 órás legyen. A töltés megkezdését követően kb. 1-2 órával a töltéskijelző teljes töltöttséget fog jelezni, ennek ellenére az akkumulátor még csak kb. 80%-ig van feltöltve. A maradék 20% feltöltése a folyamat további szakaszában, az elkövetkezendő 12-14 órában történik meg, az ún. csepptöltés során. A csepptöltést a töltésvisszajelző már nem jelzi. Ezt a folyamatot a gyártók ajánlása szerint ildomos legalább három alkalommal megismételni.