livingwellchurch.co.uk
Katolikusként mindig tartottam a pénteki húsböjtöt, ami nem is esett nehezemre mert simán előfordulnak máskor is olyan napok mikor nem eszem húst, valamint a hamvazószerdai és nagypénteki szigorúböjtöt is megtartottam amik viszont nehezen mentek, kedvem se volt hozzá, és soha nem értettem hogy mire jó. Nem éreztem tőle semmilyen hitbeli változást, inkább csak az járt bennem hogy meg kell tartani mert ez az előírás, ha nem akkor majd lehet meggyónni, meg talán valami olyasmi megfelelés/bizonyítás kényszer volt bennem hogy ennyit már no, csak megteszek én is ha egyszer Jézus meghalt értünk a kereszten. Egyszóval sohasem szerettem a böjtöt. Aztán a közösségünkben egy alkalommal a böjtről volt szó (ajánlották Jentezen Franklin: A böjt c. könyvét, bár nem olvastam), és valaki elmesélte a tanúságtételét, hogy mekkora változást hozott az életében. Épp egy függőségemmel küszködtem, amitől már régóta szabadulni szerettem volna. Közben szerettem volna közelebb kerülni Istenhez, de a folytonos elesés mindig elszakított tőle, és ahogy egyre inkább olyan feladatokat vállaltam amihez tiszta szív és lélek kell, úgy egyre erősebbek lettek a támadások.
Felhasználási feltételek Kiadó: Európa Könyvkiadó.